Egyszer csak azt vettem észre, hogy folyamatosan azzal a kérdéssel foglalkozok, hogy “mit kezdjek az életemmel”.

Folyamatosan azt kerestem, hogy mi lenne az az egy terület, ami az enyém. Amiben elmélyedhetek. Ami a hivatásom lehet. Amiben kiteljesedhetek.

Gondolkodástól a csinálásig

Mi az én utam? Miért születtem én a földre? Mit kellene nekem csinálni? Miért vagyok itt?

Ismerős kérdések? 🙂 Huh, nekem eléggé…

GONDOLKODTAM. Agyaltam. Gondolkodtam és agyaltam, majd még mindig csak gondolkodtam. (nagyjából úgy kell ezt elképzelni, mint amikor Micimackó ül, kopogtatja a buksiját, és közben azt mantrázza, hogy “Micimackó, gondolj, gondolj.” 🙂

via GIPHY

Aztán elindultam erre is és arra is. Ha valamiről úgy éreztem, hogy érdekel, akkor elkezdtem.

Vagyis már nem (csak) gondolkodtam, hanem CSINÁLTAM, CSINÁLTAM. CSINÁLTAM.

Majd az útkeresés során rájöttem arra, hogy maga az útkeresés a legizgalmasabb, és lehet, hogy nincs is olyan, hogy célbaérés.
Mert akárhányszor találok egy új területet, ami érdekel, elkezdek azzal mélyebben foglalkozni, és az megnyit egy újabb utat egy újabb terület felé.

via GIPHY

Régebben féltem, hogy ha elkezdek egy új területet, megtanulok valami újat, mi van, ha az nem is nekem való? Mi van, ha elpazaroltam rá 1-2 évet?

Aztán láttam, hogy ilyen nincs. Mindenben, amit csinálok, elkezdtem keresni azokat az elemeket, (legyenek azok néha nagyon aprócskák…), amik segítenek abban, hogy jobban megismerjem magamat, vagy jobb ember legyek.

Szépen lassan arra lettem figyelmes, hogy egyre ritkábban vagyok szomorú, egyre ritkábban tesz frusztrálttá az az érzés, hogy nem tudom mit akarok, vagy merre haladok.

via GIPHY

Elkezdtem úgy hozzáállni mindenhez, amit csinálok, hogy azok a kirakós egyes elemei, és ki tudja hány eleme van annak a kirakósnak, és mikor áll össze a kép.
De lehet, hogy nem is baj az, ha nem áll össze most, hanem csak 5-10-15-20 év múlva, vagy még később.
Mert egyre jobb ez az út. 🙂

Az előadásom: Miben látom én a jó életet?

A videóban összefoglalom, hogy milyen az én útkeresésem.

Elmesélem, hogy hogyan éreztem magamat az egyetemi évek után.

Majd hogyan kezdett összeállni a kép, és találtam meg a kirakós egyre több elemét:

  • egészség
  • online marketing, írás, blog
  • nyelvek, kultúrák
  • utazások
  • női kiteljesedés
  • Y generáció, fiatalok útkeresése
  • coaching

Oh mennyire izgultam az előadásom előtt!! A videó elejére alig emlékszem, vagyis arra, ami a színpadon történt: az rémlik, hogy gratulálnak nekem, megtapsolnak, és pedig mondok “valamit”. 🙂

Majd elkezdek mesélni az utamról. És kezdek egyre inkább megnyugodni, aztán szépen lassan már élvezem is, hogy mesélhetek az elmúlt pár évről.

Köszönöm, hogy megnézted! 🙂

ÖSSZEFOGLALVA:

Izgalmas évek vannak mögöttem, de tudom, hogy az igazi kaland még csak most kezdődik.

via GIPHY

Mert már egyre több olyan dologgal foglalkozom, amit szeretek, ami érdekel, amiben kiteljesedhetek.

Az elmúlt évek tanulsága az, hogy nem baj, ha nem tudjuk, hogy mit akarunk pontosan.

Nem baj, ha nem tudjuk, hogy mi a tökéletes út, hivatás, álommunka számunkra.

Itt írtam arról, hogy minden mindennel összefügg»»» 

Itt és itt pedig arról írtam, hogy milyen az, amikor sok minden érdekel bennünket.

Mert minél több utat megnézünk, közben annál jobban megismerjük magunkat, és egyre jobban összeáll a kép.

 

MOST TE JÖSSZ

Ha még keresed az utad, és nem vagy biztos abban, hogy mivel foglalkozz, akkor írj össze 10 területet, ami érdekel, és keress kapcsolódási pontokat.

Találtál? 🙂 Mesélj, kíváncsi vagyok!

Köszönöm, hogy elolvastál! 🙂 Ha kíváncsi vagy további történetekre tőlem, akkor kövess Facebook-on is.

y gen eletstilusom facebook

Csilla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.