social media fuggoseg y generacio coaching

A tervezős zárt Facebook csoportban többször felmerült, hogy a legnagyobb időrabló manapság a kütyüzés: van bennünk egy tikk, hogy márpedig a telefont folyton nézni, nyomogatni kell. Ha nem tesszük pár percig, miközben ülünk a metrón vagy a buszon, akkor már hiányérzetünk van.

 

Függő vagyok?

Egész életemben büszke voltam arra, hogy semmitől nem függök.

Büszke voltam arra, hogy nincs semmilyen káros szenvedélyem: nem függök a kávétól, nem cigizek, nem vagyok édesszájú, nem szeretek nassolni…

Évekig tudatosan figyeltem arra, hogy ne függjek a kütyüktől, és, hogy tartsak szüneteket. Írtam már arról, hogy szoktunk kütyümentesen nyaralni (a horvátországi kempingezés például 1-2 hét teljes digitális és social media detox).

Régebben tartottam kütyümentes napokat is. Azokon a napokon a telefonomon a wifi ki volt kapcsolva, és, bár a telefon a közelben volt, tehát nem voltam elvágva a külvilágtól, mert baj esetén bárki felhívhatott vagy smsezhetett, de a social media értesítéseket nem láttam.

 

Aztán valami megváltozott. Tényleg függő lettem?

Mivel a blogom miatt fontos számomra az online jelenlét, hiszen nem magamnak írok, ezért az elmúlt egy évben egyre több időt töltöttem online.

Először észre sem vettem, hiszem “dolgoztam”. (Vagyis blogot írtam, megosztottam, válaszoltam a kommentekre, Facebook csoportot hoztam létre, ahol szintén posztoltam, és válaszoltam a hozzászólásokra…)

Egy dolog biztos. Az online jelenlétet és a technológia használatát nem tudom minimálisra szorítani, mert a munkámhoz szükséges, legyen az a blogom, a skype-os coaching ülések, a DXN-es munka a nemzetközi csapatokkal, vagy a PM munka a globális csapatokkal. (Miért nem tudok legalább egy olyan “lábat” választani, ami nem a kütyükhöz köthető???? 🙂 )

Sőt, két dolog biztos. Ez a második: nagyon sokat köszönhetek az online világnak, hiszen sok-sok érdekes személyt ismertem meg, sőt, sok virtuális barátság is született. (A DXN-esek közül az olasz csapat tagjai, vagy a DXN-es vezetőségből sokan, sok bloggert ismertem meg, és közülök többekkel rendszeresen beszélünk, és lelki támogatást nyújtunk egymásnak. De ott a zárt Facebook csoport is, ahol szintén egymást segítjük és támogatjuk a céljaink felé vezető úton.)

 

A függőségemet pontosan ezek miatt az okok miatt nem fedeztem fel. Hiszen olyan hasznos és szükséges a social media és az egész online jelenlét.

Minél többet találkoztam akár a coaching-on keresztül, akár a beszélgetésekben, akár a FB csoportban azzal, hogy a legnagyobb időrabló a Facebook, Instagram, annál inkább érdekelt, hogy tényleg beszélhetünk-e függőségről. És ha létezik ez a függőség, akkor én is függő vagyok-e.

 

Nézzük a tényeket, és nézzük, hogy te függő vagy-e:

Elkezdtem összegyűjteni azokat a pillanatokat, amikor kütyüzök. Kivettem belőle azokat a pontokat, amik a munkámhoz hasznosak és szükségesek, és ezek a pontok maradtak:

  • ha ülök a buszon, nem az az első gondolatom, hogy a könyvet elővegyem, hanem “csak megnézem, hogy azóta írt-e valaki”
  • “csak megnézem, hogy azóta írt-e valaki” sok perces Facebook – Instagram – Facebook – Emailek – Whatsapp – Viber – Instagram loop-ba kerül, és magamra kell szólni, hogy “Csilla, tedd el”
  • ha ülök a gép előtt, és dolgozom, és éppen gondolkodom valamin, akkor jön az inger, hogy az üresjáratot automatikusan kitöltsem azzal, hogy megnézem az emaileket (okosan a Facebook fala már hónapok óta le van tiltva a laptopon a Chrome extension-nek köszönhetően)
  • elalvás előtt még ránézek a telefonomra – szintén egy hosszabb kalandozás következik, amikor egy poszt elvezet egy cikkhez, ami továbbvisz, és sokszor nem is értem, hogy jutottam oda

Ezeket a tüneteket fedeztem fel magamon az elmúlt hónapokban. Ha nálad is vannak hasonló tünetek, akkor lehet, hogy közel állsz a föggőséghez. 🙂

 

Kutatási adatok és a tudományos magyarázat:

Olvastam olyan kutatási adatokról, hogy átlagban 6 és fél percenként nézzük a telefonunkat.

Azt is olvastam, hogy a felhasználók 67%-a akkor is ránéz a telefonra, ha nincs semmilyen értesítés.

Arról is olvastam, hogy amikor sikereket érünk el, elérünk egy célt, például futottunk egy nagyot, akkor elönt a boldogságérzet a dopaminnak köszönhetően. Az agyunk ugyanúgy dopamint termel akkor is, amikor kapunk egy üzenetet, vagy megszólal a telefonunk, vagy értesítést kapunk. (Nem merülök el a tudományos részben, de itt egy cikk erről.) Ilyenkor boldogok vagyunk.

Ezért görgetünk a FB falunkon és frissítjük folyton az app-ot, hogy jött-e új értesítés:

“Mert jó érzés, mert boldoggá tesz. Ezért chatelünk olyan sokat, mert minden egyes válasz jó érzés, boldoggá tesz.”

 

Mi a megoldás a social media függőség ellen?

Nekem már a felismerés és a tudományos magyarázat elég volt, hogy rájöjjek, nem akarok függő lenni, és eldöntsem, nem leszek függő.

Mert nem szeretem a függőség érzését: ezért kerültem egész életemben mindent, amitől elkezdtem magamat kicsit függőnek érezni.

De van még pár konkrét tippem, amiket én is bevetettem, és ezekről legközelebb írok.

 

Ajándék munkafüzet a kütyüzési szokások átalakításához:

30napos kihivas_munkafuzetKezdetnek segíthet ezt a munkafüzet, amit rendszeresen használok akár egy új szokások kialakításánál, vagy a rossz szokások átalakításánál.

Ha megadod az email címedet itt, már küldöm is:

MOST TE JÖSSZ!

  • Első lépés: felismered-e, hogy függő vagy?
  • Második lépés: beismered-e, hogy függő vagy?
  • Harmadik lépés: akarsz-e változtatni rajta?

A következő posztokban hozok konkrétabb tippeket, ha ezekre a kérdésekre IGEN a válaszod. 🙂

Addig is, mesélj, hogy te mit gondolsz erről a témáról, és hogyan éled meg azt, hogy ilyen szinten tudunk kötődni a social mediához, és sokszor ez nem is tudatos.

 

life coach facebook oldal

 

Csilla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.