Az ideális életemben, amikor ülök a gép előtt és dolgozom, akkor megszűnik a világ körülöttem, és szuperhatékonyan robogok előre az utamon, hogy megvalósítsak mindent, amit szeretnék. Sikeresen kizárok minden zavaró tényezőt, és ellenállok minden csábításnak.

Ehelyett a valóságban sokat küzdök azzal, hogy az úton maradjak, és ne csábítson el valami izgalmas újdonság. Hiszen minden egyes pillanatban születik valami új módszer, megjelenik egy új guru, szembejön egy új nagyszerű lehetőség, egy új ebook, egy új tanfolyam…és így tovább, és így tovább.

Hogyan lehet ellenállni a sok kísértésnek?

(…és itt, most kéééérlek, hogy jelezd nekem a kommenteknél, hogy neked is nehéz-e ellenállni a csábításnak. 🙂 )

Az én nagy titkom a következetesség.

kovetkezetesseg celmegvalositas

Miben jelenik meg az én következetességem?

Az érzések nem tények:

Ha kitalálok valamit, amit el akarok érni, és tényleg nagyon-naaaagyon vágyom rá, akkor a cél felé vezető úton sokszor van olyan érzésem, hogy:

“De miért csinálom én ezt???”

“Kell ez nekem?”

“Normális vagyok, hogy ezzel töltöm az időmet, ahelyett, hogy…?”

Semmi kedvem ehhez…”

Megértettem, hogy teljesen normális ez az érzés. A hangok a fejemben csak azért mondanak ilyeneket, mert az út során sok új dolgot próbálok ki, eddig ismeretlen területekre merészkedem, és ez kényelmetlen. Kényelmetlen, mert eddig még nem csináltam olyat. (Jajj, emlékszem, amikor például az első blogbejegyzésemet nyilvánossá tettem…, elég ijesztő érzés volt!)

Miután ezt megértettem, tudatosítottam magamban, hogy ezek érzések, és nem tények. Amikor a célokról, az életcélról írok, akkor mindig hangsúlyozom, hogy hallgass a megérzéseidre, a szíved hangjára, hogy megtaláld a neked megfelelő célt. Itt most mégis azt javaslom, hogy ignoráld az érzéseidet. Az érzéseid a kényelmetlen, újszerű helyzetekből jönnek. Márpedig ha valamit el akarunk érni, akkor nem ülhetünk egy helyben, és csinálhatjuk folyton a jól megszokott kis dolgainkat, ugye?

Priorizálás:

Amikor kitalálom, hogy mit szeretnék, és út közben próbálom nem hagyni a buta hangoknak, hogy akadályozzanak (lásd feljebb…), akkor a következő nehézség, ami felmerül, az az, hogy:

“Áááá… mennyi lehetőség, mennyi újdonság! Ezt is-ezt is-ezt is akarom, mindent akarok! Erre a tanfolyamra is elmegyek, az ő konferenciáját is meghallgatom, azt az ebook-ot is letöltöm, arra a hírlevélre is feliratkozom, és a Coursera-tól is most kaptam emailt, hogy milyen hasznos kurzusokat ajánl nekem, jó lenne azokat is megcsinálni.”

Ezek a gondolatok mindennaposak. Hiszen tényleg akárhova nézek, minden tele van lehetőségekkel. Elég csak a Facebook-on végiggörgetni. Erről a témáról már írtam korábban is, nem véletlenül»»» Tényleg nehéz szelektálnom.

Ezért vezettem be azt, hogy bármilyen lehetőségnél, ami éppen készül megkörnyékezni és elcsábítani, megkérdezem magamtól:

Tényleg szükséged van erre? Igen? Akkor képzeld el, hogy befizettél a tanfolyamra, bejársz az órákra, megcsinálod a feladatokat, prezentálsz az anyagból… stb. Mennyi időt vesz ez igénybe? Ugye, hogy sokat? Megéri a befektetett energiát? Kapcsolódik ez a hosszú távú céljaidhoz?

Szinte mindig arra jutok, miután elképzeltem, hogy milyen lesz, ha tényleg elkezdem azt a tréninget, vagy elmegyek arra a konferenciára, vagy letöltöm azt az ebook-ot, hogy nincs rá szükségem, és nem kapcsolódik a célomhoz. Inkább csak egy “milyen jó lenne ha”, vagy “milyen jól mutatna” kategória.

 

Tervezés:

Ha kitalálok valamit, amit el akarok érni, akkor megtervezem az oda vezető utat.

(Eközben a tervezésnél és már a megvalósításnál is küzdök a hangokkal, a mindenféle csili-vili lehetőségek csábításával, de ezeket próbálom kezelni a fenti trükkjeimmel.)

  • A terv segít abban, hogy a célon tarthassam a szememet. (Sokszor gondolok arra és vizualizálom, hogy milyen lesz a célt elérni. Ez motivál és az úton tart.)
  • A terv segít abban, hogy el tudjam dönteni, tényleg szükségem van-e arra a tanfolyamra/ konferenciára/ ebook-ra..
  • A terv segít abban, hogy következetesen haladjak napról napra, kis lépésekben a célom felé. Akkor is, ha sokáig tart az út oda. (Ha csak az új elejét látom, az sem baj, mert évekre előre nem lehet részletesen tervezni, és ha tervezünk is, akkor út közben többet tervezünk újra, mint megvalósítanánk.)

Ezért írok olyan sokat a tervezésről, és ezért tervezek havonta.

 

Most te jössz!

  • Milyen viszonyban állsz a következetességgel?
  • Hogyan kezeled a negatív hangokat a fejedben?
  • Hogyan állsz ellent a sok-sok csábításnak?
  • Milyen trükköket vetsz be, hogy az úton maradj?

Mesélj, nagyon kíváncsi vagyok, hogy nálad ezek hogyan jelennek meg! 🙂

Ha van kedved, gyere te is a zárt Facebook csoportunkba, ahol tippeket adok a tervezéshez, és segítek a havi tervezésekben is egész évben. Katt ide vagy a képre, várlak szeretettel! 🙂

fb csoport tervezes

Csilla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.