Ázsia ezer arcú

Egy út, több szemszögből:

Szervezett út, majd spontán programok.

Céges út, ami átcsap magánútba.

Turistáskodás, hotelek és éttermek –  Helyi élet, helyi ízek.


Meséltem nektek a megérkezés pillanatairól és az első esténkről. Most pedig mesélek az első napunkról Ázsiában.

Az első napunkon részt veszünk a DXN új irodájának megnyitóján. Itt kapunk először egy kis betekintést a helyi szokásokba, a helyi kultúrába.

Könnyen elalszunk, és a hajnali ébredés sem okoz gondot az időeltolódás ellenére. Pedig a magyar idő szerint éjfélkor kelünk, vagyis maláj idő szerint reggel 7 körül. Az első fél órában van egy- két olyan gondolatom, hogy “de én még nem vagyok éhes, otthon még nem reggeliznék…” . Ezen nagyon gyorsan túlteszem magam, és ettől fogva nem számolom, hogy otthon hány óra lenne, és mit kellene csinálni. Átállítom magamat a helyi időre, és együtt mozgok a helyiekkel. Ebben a szellemben eltöltünk egy finom reggelit, majd a szobánkban elkészülünk, és elindulunk a földszintre, ahol a csoport találkozik. 

A 4. emeletről lejutni a földszintre kalandos. A csoport többsége az 5., 6. emeleten lakik, és amikor több, mint 100 ember indul útnak, akkor bizony az a 4 lift kevésnek bizonyul. 20 percbe kerül lejutnunk, mert mire a liftek a mi szintünkre érnek, már mindig tele vannak. Sebaj, gondoljuk, van lépcső (vészkijárat), próbáljuk ott. A lépcsőházba jutva, hamar szembesülünk azzal, hogy az ajtók csak kívülről nyithatók, belülről kulcs nélkül nem tudjuk kinyitni őket. Gyalogolunk, bízva abban, hogy majd valamelyik szinten kijutunk. Az első szint a parkoló szintje, ott kijutunk, de szintén esélytelen lifthez jutni. Újra lépcsőház…, le a földszintre, ahol az ajtó nyitva, és végül mi is csatlakozunk a csoporthoz.

Busszal elvisznek bennünket az új DXN irodába, Kuala Lumpur egy eddig ismeretlen részére. A buszról leszállva elvegyülünk a nemzetközi forgatagban, és megkeressük, hogy az irodaház melyik részén lesz a megnyitó. Itt-ott még kábelek lógnak az udvaron, és építkezési anyagok vannak felhalmozva. Az építkezés illatát még lehet érezni, nincs minden véglegesen befejezve. Kültéren vannak a székek, a színpad, és ott mi is elfoglaljuk a helyünket. Elkezdődik a ceremónia. Helyiek tradícionális ruhába öltözve dobolnak, és a vezetőség erre a dobszóra vonul be, mindannyian gyönyörű helyi ruhába öltözve. Mosolyogva, sokakkal kezet fogva, üdvözölve bennünket. A dob lelkesítően szól. Ebben a rövidke videóban próbáltam megörökíteni a pillanatot, de az energiákat, amik ott beterítették a teret, nem lehet átadni:

Az elnök mond egy beszédet. Ő Dato’ Dr. Lim Siow Jin, aki az Indian Institute of Technology-n tanult, majd sok éves kutatás után megalapította a DXN céget 1993-ban Malajziában. Az elnök után felszólal az állami törvényhozó testület tagja is. Lenti képen jobb oldalt a hölgyről van szó. Erőteljes, energikus, lendületesstílussal mond pár szót.

Dr. Lim Elnök és az Állami Törvényhozó Testület tagja
Dr. Lim Elnök és az Állami Törvényhozó Testület tagja

A szalag ünnepélyes elvágását követően táncoló oroszlánok vonulnak fel a színpadon. Nem akármilyen oroszlánokról van szó, hanem ezek szerencsét hoznak, és a szájukkal narancsokat dobálnak a közönségnek. Aki elkapja, annak szerencséje lesz. Ez a jellegű oroszlántánc a kínai kultúrából ered, ahol már több, mint ezer éve jelen van. Itt többet is olvashattok róla»»»

Szerencsét hozó oroszlánok
Szerencsét hozó oroszlánok
Teraszon csemegézünk
Teraszon csemegézünk

Majd a megnyitó után svédasztalnál kóstolhatjuk meg a helyi ételeket, italokat, édességeket. Megkósolunk pár ragacsos, színes édességet.

Közben pedig ismerkedés, beszélgetések… Jelen vannak a megnyitón Thaiföldről, Nepálból, Indonéziából, a környező országokból is. Számukra mi vagyunk a látványosság, és jönnek hozzánk fotózkodni. Ezt úgy veszem észre, hogy apró emberkék közelednek felém, mosolyognak, és nyújtják a telefonjukat, vagy a fényképezőgépüket 🙂 . Nők, férfiak, mindannyian mosolygósak. Körbeállnak engem, mint hozzájuk képest kifejezetten magas szőkeséget. Majd hálásan megköszönik a közös képet. Állítólag a malájok és az indonézok a legboldogabbak a világon. Azt mindenképpen tanúsíthatom, hogy nagyon mosolygósak. 

ázsiai koszorúban
ázsiai koszorúban – lábamat rogyasztva 🙂

Jó érzés itt lenni. Körbenézek, és micsoda nemzetközi kavalkád! A világ sok oszágából képviseltetik magukat nemzetek! Európából a magyarok, olaszok, spanyolok, franciák, csehek, szlovákok, angolok, románok… Ázsiaiak a malájokon kívül Nepálból, Indonéziából, Thaiföldről… Szeretem az ilyen színes eseményeket, mert ilyenkor élőben is megtapasztalható, és érezhető, hogy mennyire csodálatosan sokszínű a világunk.

Egy tiszteletlenséget elkövetek, pedig mindig igyekszem szem előtt tartani a helyi szokásokat. Mégis becsúszik néha-néha valami. Ilyenkor nyugtatom magam, hogy “sebaj, legalább tanultam belőle.” Attól még a rossz érzés megvan… Egy idősebb hölgy jön oda hozzánk. Bemutatkozik, számomra sem az arca, sem a neve nem ismerős. Malájnak tűnik, szép helyi ruhában, egyenes, büszke tartással jár. Mesél arról, hogy nem régen voltak Barcelonában egy vezetői szemináriumon, és hamarosan mennek Mexikóba egy rendezvényre. Majd átnyújtja a névjegykártyáját. Lányos zavaromban bal kézzel átveszem, a párkányra teszem, ami előtt állok, és, hogy el ne fújja a szél, (szabad téren vagyunk), ráteszem a poharamat is… (biztos, ami biztos, rögzítettem…) Szóban persze megköszönöm, és hálás vagyok, de a cselekedetem nem ezt fejezi ki. (Arról nem is beszélve, hogy illetlenség bal kézzel bármit átadni, elvenni, mert ők azt a kezüket egyéb dolgokra használják…) Márpedig ezekben az országokban egy névjegykártya átadása nagy megtiszteltetés, és az az alap, hogy két kézzel átveszem, megköszönöm, megnézem, hogy mi van rajta, milyen név áll rajta, esetleg kimndom hangosan. Na de az ilyen helyzetekből tanulunk, vagy nem? 🙂

Körbejárjuk az irodát, nekem különösen tetszenek a helyi elemek, és a sok zöld:

DXN Iroda - Kuala Lumpur

Zöld iroda - Kuala Lumpur

Ebéd

A megnyitó után következik az ebéd és a városnézés. Helyi ízeket próbáluk ki a Petronastól nem messze, egy jónevű étteremben, állítólag Malajzia egyik legjobbja. Svédasztalos felszolgálás gyorsítja a több, mint 100 fős csoport kiszolgálását.

Kipróbálunk helyi leveseket, rizst és ahhoz többféle szószos köretet, sokfajta édességet.

Fűszeres zöldségleves
Fűszeres zöldségleves
Rizs - édes-savanyú hallal, fűszeres csirkeszárnnyal
Rizs – édes-savanyú hallal, fűszeres csirkeszárnnyal
Lila zsemlék
Lila zsemlék

Számomra a legmaradandóbb élmény itt az édességek sajátos ízvilága. Vagyis az, hogy ránézésre színesek, gusztusosak, mégsincs ízük. Állaguk ragacsos, nyúlós, mert többnyire rizsnyálkából készülnek. Van köztük olyan, aminek az egyik fele sós, a másik fele édes. Az arabokra, törökökre és több ázsiai országra jellemző túlzott édes ízek, szirupos sütemények itt hiányoznak.

Maláj édességek - Ragacsos zöldgolyó, pisztáciás piskóta
Maláj édességek – Ragacsos zöldgolyó, pisztáciás piskóta
Kókuszos-rumos-rizses maláj édesség
Kókuszos-rumos-rizses maláj édesség – banánlevélbe csomagolva
Maláj édesség - Ragacsos külső, kókuszos-rumos belső
Maláj édesség – Ragacsos külső, kókuszos-rumos belső – Banánlevélbe csomagolva

Bevallom, az első étkezéseknél felmerül bennem egy pár félelemmel kapcsolatos gondolat. Eleinte az ételeket is úgy válogatom össze, hogy ne legyen benne tej, tojás, vagy a hús legyen jól átsütve. De belegondoltam abba is, hogy megbízható helyeken, jó éttermekben eszünk, félelemre nincs szükség. Sőt, utólag már látom, hogy a gyomrom meglepően jól fogadta, és nagyon megszerette a zöldségdomináns, rizses, tésztás, fűszeres ételeket, és a sok gyümölcsöt. A kuala lumpuri napok a gyomrunkban megágyaznak a későbbi extrémebb ételeknek. 🙂

Étterem udvara a petronas alatt
Étterem udvara a Petronas alatt

Városnézés

Délutánra megérkezik az eső. A levegő nem hűl le, az eső talán frissít rajta egy kicsit, de a meleg megmarad. Ehhez megnő a páratartalom is. Ha még tud hova nőni… 🙂 . Az eső langyos, szinte jól esik sétálni kint, és érezni, ahogyan a langyos cseppek kényeztetnek bennünket. Igen, kényeztetnek… Mert hamar sikerül átállni a maláj tempóra. Sok itt a kedves, jó szándékú ember, bizakodóak és pozitívak. Esik az eső? Esik. Nem bosszankodnak. Ha esik, akkor esik. Ilyen környezetben a nyugati ember is hajlamos lelassítani kicsit, és akár az esőt is élvezni, ami egyébként itthon bosszantana. De ott nem bosszant. Az idegenvezetőnk tudomásul veszi, hogy megérkezett az eső. Majd hozzáteszi, hogy várható volt már, hiszen két napja meleg van, fülledt a levegő, és túl nagy a szmog. Az a szmog, vagyis inkább füst, ami Indonéziából, az erdőtüzeknek köszönhetően érkezik. Kellett, hogy az eső elmossa ezt. Hogy őt idézzem: “Megrendeltük, és megérkezett”. Nevetünk, de kiderül, hogy ő ezt komolyan mondja. A kormány mesterségesen csinál esőt. A technikába nem ment bele, hogy mindezt mivel érték el (felhőágyuk…stb.), de ha valaki jártas ebben, kérem ossza meg velem, hogy hogyan történik! 🙂 Állítólag ez egy bevált gyakorlat, és be szokták vetni, amikor már elviselhetetlen a meleg, vagy a szmog.

esik
Szakadó eső

Tehát esett, de Balan, a lelkes és mindig mosolygós idegenvezetőnk mesél tovább Kuala Lumpurról a buszon, míg mi utazunk tovább a következő nevezetességhez.

Royal Selangor Óngyár

Kuala Lumpur 200 éve még egy faházakból álló városka volt.

Kuala Lumpur régen
Kuala Lumpur régen – kb. 200 éve

Majd az ónbányászatnak köszönhetően hatalmas fejlődésnek indult. Az ónbányászathoz hívtak kínaiakat a városba, mert ők értettek a technológiához. Így kerültek állítólag a kínaiak a városba. A bányászathoz kellett az infrastruktúra, az úthálózat, a vasút, ezért hívtak indiaiakat a városba, mert ők bírták a meleget, és ezért ők voltak képesek vasúti síneket építeni a tűző nap alatt. Fejlett még a gumigyártás is, a gumifának köszönhetően. Ehhez szintén indiaiakat hívtak az országba, mert ők értettek ahhoz, hogy hogyan nyerjék ki a latexet a kéregből. Így lett tele a város indiaiakkal és kínaiakkal. Az ón-, és gumi-feldolgozás a mai napig jelentős.

óngyár Kuala Lumpur
óngyár Kuala Lumpur

óngyár Kuala Lumpur

óngyár Kuala Lumpur
Óngyárban – a forró ón megformázás előtt
óngyár Kuala Lumpur
Óngyárban – A kitüntetett munkások kéznyomata a falon
Balan - Az idegenvezetőnk
Balan – Az idegenvezetőnk

Malájok, indiaiak, kínaiak…. A sokszínűség ellenére a különböző nemzetek és vallások békében élnek egymás mellett. Balan elmondása szerint, habár a hivatalos vallás az iszlám, és az ország többségben muszlim, bárki más szabadon gyakorolhatja a vallását. A hivatalos nyelv a maláj, de általános iskolákban a különböző nemzetek szabadon tanulhatnak saját nyelvükön. Majd középiskolában összekerülnek, és ott megtanulnak együtt élni, megszeretik egymást, barátokká válnak, és nem nézik azt, hogy ki maláj, ki nem az. Békében és szeretetben élnek együtt a különböző faji, vallási etnikumokkal. Hogy ez a valóságban is olyan szép-e, mint amilyen csillogó szemmel, büszkén, boldogan mesél Balan? Csak annyit tudok erre mondani, hogy bárkivel találkoztunk az országban, aki helyi, mindenki kedves volt, és pozitív. Az emberek mosolyognak. Azonban a fiatal generációt már behálózta a modern világ, sok helyen látunk egymással szemben ülő fiatalokat éttermekben, kávézókban, a telefonukat nyomkodva.

Múzeum negyed – Gyarmati negyed

Malajzia angolszász gyarmat volt 1957-ig. Megnézzük a városnak azt a részét, amit egykor az angolok építettek. Többnyire múzeumok vannak itt, a Maláj Nemzeti Múzeum, az Iszlám Művészeti Múzeum, a Textilmúzeum, az Ázsiai művészetek múzeuma többek között.

Sétálóutcák, iszlám motiívumokkal díszített épületek. Minden szép, tiszta és csendes. Ezen a környéken vannak a cégek és irodaházak is.

Kuala Lumpur - Gyarmati negyed

Kuala Lumpur - Gyarmati negyed

gyarmati negyed

Kuala Lumpur - Gyarmati negyed

A királyi palota

királyi palota - kuala lumpur
Királyi Palota felirata

Malajziában királyság van, és államformája alkotmányos monarchia. A királyokat szultánok közül választják. 13 szultanátus van, és 9-ből választanak királyt. A jelenlegi a 14. király Malajziában. A 80-as éveiben jár, ezzel az eddigi legidősebb uralkodó. 2011 óta uralkodik. Már a második ciklusát tölti, olyan értelemben, hogy 1970-75 között már volt egy ciklusa. 5 éves ciklusok vannak, és minden szultán sorra kerül. A jelenlegi uralkodóval a nép elégedett. Balan szerint szeretik, bíznak benne, és csodálatos fejlődést mutat az ország gazdaságilag. Több a munka, mint az ember, nincsenek munkanéllküliek. Aki nem dolgozik, csakis azért nem dolgozik, mert lusta. A lustákról elítélően beszél. Hallatszik, hogy nagyon büszke az országára, az uralkodóra, a fejlődésre, a népére. Csillog a szeme, mosolyog, és nagyon lelkesen beszél. Olyan, mintha kiabálna, pedig csak lelkesedését szeretné átadni nekünk. Az uralkodó nevét és címét kétszer is ‘elmeséli’ nekünk. Igen, ‘elmeséli’, mert számunkra úgy hatott, mintha több mondatot mondott volna 🙂 . A fejükben van az uralkodó teljes neve és címe. Rákerestem utólag, itt van teljes egészében: 

Címe: Kebawah Duli Yang Maha Mulia Seri Paduka Baginda Yang di-Pertuan Agong (=Őfelsége, a Szövetség Legfelsőbb Ura)

Neve: Almu’tasimu Billahi Muhibbuddin Tuanku Alhaj Abdul Halim Mu’adzam Shah Ibni Almarhum Sultan Badlishah

A királyi palotát idő hiányában már csak kívülről nézzük meg. Idegenvezetőnk elmondja, hogy nagyon büszkék arra, hogy csakis malájok dolgoztak ezen a nemrég épült palotán: maláj mérnökök, tervezők. Ezzel az épülettel szerették volna megmutatni a világnak, hogy mire képesek.

királyi palota - kuala lumpur

királyi palota - kuala lumpur

Az épület távolról is lenyűgöző: állítólag a Buckingham palotára emlékeztet, és iszlám elemek díszítik. Itt is van, – akárcsak a Buckingham palotánál- , őrségváltás, még az őrök egyenruhája is a britekére emlékeztet állítólag. Bár színeiben más…

királyi palota - kuala lumpur

A maláj címer, a tigrisekkel, amik a pajzsot tartják. A felirat rajta azt jelenti, hogy “Egységben az erő!”

cimer - Kuala Lumpur

Petronas-ikertornyok (451 m)

petronas nappal - Kuala Lumpur

A városnézést a Petronas ikertornyoknál zárjuk. Nemrég még a világ lemagasabb épülete volt. 452 méter. Az olajipari vállalat székhelye ez. Én csak a maláj MOL-nak nevezem az egyszerűség kedvéért. Az épület első négy szintjén bevásárlóközpont található, többnyire luxusmárkákat forgalmazó boltokkal. Ahhoz már későn értünk oda, hogy felmenjünk a tetejébe, de valószínűleg nem is láttunk volna messze, mert az eső csöpögött, és nagy volt a pára.

petronas ejjel - Kuala Lumpur ejjel

Este fél 7 körül jár az idő, és már félhomály van a hotelbe vezető utunkon, itt korán sötétedik.

Kuala Lumpur éjszaka

Vacsora után eltaxizunk a Petronashoz, hogy éjjeli fotókat is készítsünk. Állítólag éjfél körül a telihold a két torony közé ér:

petronas ejjel - Kuala Lumpur ejjelAmikor odaérünk a tornyokhoz, a hold a bal torony mellett látható, sajnos hamarosan eltakarják a felhők, vagy a pára.

petronas ejjel - Kuala Lumpur ejjel

Így marad a következő játék: hogyan fotózkodjunk a toronnyal úgy, hogy a torony teljesen egészében, de azért mi is benne legyünk. Nem csak a mi fantáziánkat mozgatja meg ez a feladat, sok-sok turista van még este 10-kor is a torony körül. Mindenki fotózik, videózik.
A Brilliáns Csapda című film itt játszódik. Az épületet belülről is megnézzük, este 10-kor már a boltok zárva vannak, a személyzet takarít.

petronas belül

Csak a 4. szintig lehet felmenni lifttel. A 4. emeletet egy kupola zárja:

petronas kupola

Még sétálunk a környéken, este szebb a város, az éjjeli világítás kedvezően torzít a városképen.

petronas ejjel - Kuala Lumpur ejjel

Hatalmas irodaházak, luxushotelek, éttermek, pálmafák kivilágítva. A forgalom nagy, egy főút mentén gyaloglunk. Sok autó jön-megy. A környék biztonságosnak tűnik. Elsétálunk az étterem mellett, ahol ma ebédeltünk. Kivilágítva ez is szebb:

Kuala Lumpur ejjel

Látjuk kivilágítva a Menara tornyot is, mely az egyik legmagasabb TV-torony Ázsiában. 421 méter.Menara torony - Kuala Lumpur

Hamarosan rájövünk, hogy mégis csak hosszú lenne innen hazagyalogolni, leintünk egy taxit, és hazavitetjük magunkat. Ideje is már hazatérni, éjfél körül jár az idő, és másnap fél 5-kor indulunk a következő úti célhoz.

Vagy az izgatottság, vagy a sok élmény, vagy az időeltolódás, de nehezen sikerül elaludnom, forgolódok, jár az agyam, majd rövidke szunyókálás után felébredek, ránézek a telefonra, hogy hány óra lehet. Fél 4. Már nem alszom vissza, 3/4 4-kor csörög a porta. Ébresztő. Tudomásul vesszük, mondunk a telefonba egy ‘OK-ét, de még ezután kétszer felhívnak. Biztos, ami biztos… 🙂 Készülődünk, összepakolunk, kicsekkolunk a szobánkból, és gyülekezünk a földszinten, hogy buszra szálhassunk, és útnak induljunk.

A következő úti cél a Jitra farm és Langkawi! 🙂

Csilla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.